Pittypalatty, putypurutty

Az egyik faluban élt egy kiválóan szép menyecske. Bizony megtetszett a papnak! De a kántor sem volt öregember, az is szeretett volna a szép asszonnyal jóban lenni!

Egy alkalommal összetalálkozott az asszony a pappal, egy olyan félre eső helyen. Mindjárt szóba is eredtek.
- Dicsértessék, tisztelendő uram.
- Dicsértessék, szép asszony. Van nekem egy tanácsom.
- Mi volna az?
- Hogy legyünk jóban.
- Jóban? De hát hol találkozzunk?
- A kenderföldemen.
- Ott jó lesz. Az esti harangszó után nyolc órakor ott leszek a föld felső végén, a főúr meg az alsó végéről jöjjön. Én majd mondogatom, hogy "pitypalatty", a főúr meg mondogassa, hogy "putypurutty", így biztosan összetalálkozunk.
A menyecske már régóta észrevette, hogy a kántor is szemet vetett rá, hát úgy csinálta a dolgát, hogy még azon a napon vele is összekerülhessen. Úgy is volt.
- Jó napot, szép menyecske.
- Jó napot, kántor uram.
- Legyünk jóban, szép menyecske.
- Azt én is szeretném. Még ma este is találkozhatnánk, nincs itthon az uram.
- Hol? Mikor?
- Este a harangozás után legyen a tisztelendő úr kenderföldjének felső végén, aztán mondogassa hangosan, hogy "pitypalatty". Én meg az alsó végéről ráfelelem, hogy "putypurutty". Így fogunk találkozni.
- No, ezt jól kifundáltad.
Nagyon várta az estét a pap is, a kántor is. A harangszó után ellopakodtak a kijelölt helyre: a pap a föld alsó végére, a harangozó a felső végére. A pap kiáltott először elváltoztatott hangon:
- Putypurutty!
Átellenesből a kántor ráfelelt, mintha madár volna:
- Pitypalatty!
Mind a ketten örültek, hogy itt a szép asszony! Lassan közeledtek egymáshoz, közben a pap rendületlenül ismételgette a "putypuruttyot", a kántor meg a "pitypalattyot".
Mikor összeértek, azt mondta a kántor nagy ijedten:
- Te mit keresel itt?
- Hát te mit keresel itt?
- No, az anyjának a kutya kivezetőjét, ez jól behúzott a csávába mind a kettőnket!

Megjelent: Fanyűvő Jankó. Palócföld meséi és mondái Nagy Zoltán gyűjtésében 

A meseházat festette: Dsupin Luca