Ádám, Éva meg a szerelem

Mikor Isten megteremtette a Paradicsomot, beleteremtette Évát meg Ádámot. Egy évbe egyszer megengedte neki a szerelmet.

Éva keveslette azt!

- Ádám, ez kevés. Kérd meg a jó Istent, hogy engedje meg félévenként!

- Éva, én szégyellem magam, nem megyek, eredj te, ha akarsz!

Elment Éva.

- Uram, Teremtőm, engedd meg félévenként!

- Eredj haza, Éva, megengedem!

De Évának ez is kevés lett. Megint noszogatta Ádámot:

- Ádám, nem lehetne legalább havonta játszadozni??

- Nem bánom, Éva, de én nem mennek Istenhez.

Éva ment. Mondja az Úristennek:

- Uram, Teremtőm, engedd meg havonta!

- Eredj haza Éva, megengedem!

Hazament Éva, játszadoztak havonta, de az is kevés lett.

- Ádám, nem lehetne kéthetente?

- Éva lehetne, de én nem merem megkérni a jó Istent. Ha akarod, menj el megint!

Addig-addig, hogy elment Éva.

- Uram, Teremtőm, engedd meg kéthetenként!

- Eredj haza, Éva, megengedem!

Utána még az is kevés lett.

- Ádám, nem lehetne éjjelenként?

- Éva, én nem bánom, de én nem megyek el megkérdeni a jó Istent. Eredj te!

- Uram, Teremtőm, engedd meg éjjelenként a szerelmet!

Az Isten megharagudott rá.

- Nézd, Éva, többet ne lássalak. Megengedem árokba, bokorba, ahol tudjátok!

Azóta így megy a szerelem!

A meseházat festette: Elek Zsuzsi